Forgóajtó a Sípuccában
A Mazsihisz 24 éves története során három vezető tuszkolódik a Sípucca elnöki forgóajtajába préselődve, ahonnan most éppen – 2003 után másodszor – Heisler András szédült ki elnökként. Feldmájer és Tordai Pétereknek – ezúttal – csak alelnökség jutott.
A május 12-i közgyűlésen Zoltai Gusztáv évtizedes rutinnal puccsolta meg a túlságosan önjáróvá vált Feldmájer Péter elnököt. Az örökös ügyvezető igazgató egy számára kényelmesebbnek tűnő új arcot, a „barátságos Mazsihisszel” kampányoló, debreceni Horovitz Tamást segítette volna a bársonyszékbe. A nagy játékos azonban ezúttal elszámította magát.
Időközben ugyanis a külső és belső közvélemény részéről egyaránt megerősödött az „ez így nem mehet tovább” hangulat, amiről sokan a saját szemükkel is meggyőződhettek a botrányos elnökbuktatásról készült videó tudósításom megtekintésekor. A június 27-i, tisztújító közgyűlésre nehezedő, elementáris nyomás végül még a teljes elektronikus vesztegzár mellett is szinte kikényszerítette a „glasznoszty” örökös ígéretét hordozó Heisler András győzelmét.
A régi-új Mazsihisz-elnök 2005-ben éppen Zoltai eltávolításának kísérletébe bukott bele, de most, – sokévi elszigetelődés után – egyik napról a másikra megszámlálhatatlan támogatója támadt. Kapkodhatja a fejét a záporozó ötletek, felajánlások kereszttüzében, mindenki a magyar zsidóság megváltását várja el tőle.
„Ez így nem mehet tovább”: ez a közös nevezője a mögé felsorakozó, törékeny többségnek. Neki azonban a „hogyan tovább” kérdésére is adekvát választ kell adnia. Az eddigi nyilatkozatok, cikkek, háttérbeszélgetések tükrében lényegében kettő, markánsan kimutatható, egymást potenciálisan kiegészítő elképzelés mutatható ki:
Gazdasági átvilágítás. Talán legtöbben a szövetség nehezen áttekinthető, központosított pénzügyeinek újjászervezését tekintik a megújulás zálogának. Transzparens gazdálkodásról, kockázatelemzésről, hatékony forrásfelhasználásról beszélnek. Akadnak, akik abban reménykednek, hogy talán kiderül valami suskus, szabálytalanság, amivel ki lehet kezdeni Zoltai Gusztáv évtizedek óta rendíthetetlen, központosított ügyvezetését. Mások szerint viszont viszont pont az lenne a legjobb, ha Zoltai maga vezényelné le az átvilágítás után a gazdasági korrekciót, hiszen mégiscsak ő ismeri ki magát legjobban abban az évtizedes papírkáoszban. Nem kevesen pedig csak azért szabadulnának az ügyvezetőtől, hogy a maguk számára az eddiginél kedvezőbb feltételekkel oszthassák újra a Síp utca érzékeny függelmi hálójában leosztott forrásokat.
Struktúraváltás. Heisler András minden megnyilatkozásában hangsúlyozza, hogy elképzelései messze meghaladják a hitközség gazdálkodásának rendbetételét. Azt csak az első, elengedhetetlen lépésnek tekinti a szövetség teljes működési logikájának, sőt szerkezetének átalakításához vezető úton. Sokan ezt csak választási fogásnak, PR-elemnek szeretnék látni, pedig ez az egyetlen záloga, hogy érdemben javuljanak a hitközség elavult szervezeti viszonyai, politikai és társadalmi beágyazottsága.
Az új elnök víziójában nem egyszerűen egy, a jelenleginél hatékonyabban működő, nyitottabb, korszerűbb Mazsihisz képe rajzolódik ki. Nagyívű elképzelése új viszonyokat teremtene nem csak a hitközségen belüli, de az azon kívüli, teljes magyarországi zsidóság képviseleti, érdekvédelmi, forrásmegosztási viszonyaiban is. Alapvetően megváltozna a Mazsihisz szerepe: a szövetség valódi, érdekképviseleti ernyőszervezetté válna, melybe aktívan betagozódnának a jelenleg kívülrekedt haszid, és reform hitközségek, valamint befolyásos civil szervezetek is. Ez az ernyőszervezet lenne egyrészt a belső viták lefolytatásának, feloldásának a kerekasztala, másrészt az állam tárgyalópartnere a politikai, társadalmi, és a forrásmegosztással összefüggő kérdésekben is.
Az új elnök mozgástere azonban rendkívül beszűkült a megszokott arcokkal, érdekcsoportokkal, intrikusokkal a hátában. A Mazsihisz – évek óta változatlan – apparátusa, választott tisztségviselői legfeljebb a gazdasági helyzet konszolidációjában érdekeltek, és többnyire ettől remélik a szövetség politikai és társadalmi megítélésének javítását is. Ha az elnök ennél valóban mélyrehatóbban kívánná felforgatni a Síp utca viszonyait, belső támogatottsága könnyen összeomlana, és mai szövetségesei pillanatok alatt ellene fordulhatnának.
A Heisler víziójában kirajzolódó, alapvető struktúraváltás valóra válásáról ma még csak a Síp utcán túli világban álmodoznak. Konkurrens hitközségek, politikai pártok, zsidó értelmiségiek más-más indíttatásból szeretnék kibillenteni a hegemón felépítményt jelenlegi megcsontosodott, kornyadozó állapotából. Vannak, akik a központi források megcsapolására, vagy akár a jelenlegi intézményrendszer összecsuklásával felszabaduló vagyontárgyak megszerzésére ácsingóznak. Mások megelégednének a szervezet érdes közéleti retorikájának megszelidítésével, pártpolitikai elkötelezettségének visszaszorításával is. A Mazsihisz szervezetén kívüli szereplőkre azonban továbbra is csak a kibic szerepét osztják a Síp utca játszmájában.
Az új elnököt most feszíti a bizonyítási vágy, hogy annyi év mellőzöttség után bizonyíthassa rátermettségét, és megfeleljen a sokszor egymásnak is ellentmondó elvárásoknak. Szövetséget ajánl mindenkinek: „a vezetőségnek, a rabbiknak, a közgyűlés tagjainak és a menedzsmentnek”. Ez imponálóan hangzik ugyan, de szinte lehetetlen várakozásokat ébreszt. Potenciális szövetségeseinek halmaza ugyanis lényegében pontosan lefedi eddigi legádázabb ellenfeleinek halmazát, akiknek többsége kifejezetten ellenérdekelt a struktúra teljes átalakításában, sőt sokan egymás szövetségesei sem kívánnak lenni.
Lendületből, viszonylag záros határidőn belül talán még át tudna vinni egy, a régi status quo-t véglegesen felrúgó alapszabályt a sorozatos botrányoktól megtépázott tekintélyű vezetőségen és közgyűlésen. De az óra ketyeg, és egy időben elhúzódó átvilágítás, totojázás könnyen felőrölheti az ambíciózus vezető mozgási potenciálját, és visszafordíthatja az óramutatókat 2005 irányába.