Semmi cicó! – kongresszusi mételyek

Lehet azon elmélkedni, hogy sikeres volt-e a Mazsihisz Kongresszus. Megkönnyíti a dolgunkat, ha a sikert nem önmagában valónak tekintjük, hanem a célhoz viszonyítva mérjük.

A bírálók többnyire azt vetik a szervezők szemére, hogy porhintés az egész, hiszen a Mazsihisz képviseleti – és főként költségvetési pénzügyi – monopóliumát érintetlenül, mitöbb érinthetetlenül hagyja. Igazuk van. Csakhogy a szervezőknek eszük ágában sem volt ilyesmivel bíbelődni, hiszen egészen más céljuk volt: a legitimációs, képviseleti válság megoldása.

Az utóbbi másfél évben ugyanis felerősödtek a Mazsihiszt kritizáló hangok a mainstream médiában, s ez főként a tavalyi március 15-i aláírásgyűjtés, majd a decemberi flódni-akció környékén kulminált.

A kritikai hullámra remekül felszörfözött az altermazsihiszként debütáló Emih, mely de facto a Chabad Lubavics haszid mozgalom fedőszerve.

Ugyancsak kapóra jött a megerősödő alterzsidó médiajelenlét a Fidesznek, melynek régóta csípi a szemét az erősen balra billenő, jobbfele meg meglehetősen modortalan Mazsihisz vezetés menetrendszerű antiszemitázása. Legott feltalálta, és azonmód be is vetette hát zsidópacifikáló csodafegyverként a kereszténydemokrata zsidót.

Próbáljuk meg felderíteni a markáns szereplők mozgatórugóit, eszközeit:

1. Mazsihisz. Célja az állami támogatás kontrollálása és maximalizálása a saját maga számára. Ennek elengedhetetlen politikai feltétele a képviseleti monopólium megőrzése.

2. Emih (Chabad). Célja, hogy minél nagyobb szeletet hasítson magának az állami támogatásból, és annak kontrolljából. Ennek elengedhetetlen politikai feltétele a Mazsihisz képviseleti monopóliumának megtörése.

3. Fidesz (Kdnp). Célja a zsidók pacifikálása bármi áron. Politikai számításból nem feltétlenül akar jóba lenni a zsidókkal, de viszont feltétlenül le akarja szerelni a parttalan antiszemitázást. Ennek elengedhetetlen feltétele a Mazsihisz leválasztása a szocikról.

4. Alterzsidók (webzsidók, liberál-konzervatívok). Heterogén társaság, közös céljuk a Mazsihisz képviseleti monopóliumának megtörése talán anyagi, generációs, identitási, erkölcsi indíttatásból, és/vagy egyéb rendellenességek leküzdésére.

Látható, hogy az 1. pont érdekei élesen, mondhatni antagonisztikusan szembenállnak a 2-4. pont érdekeivel. Mivel 1. pont élesen balra dönti Noé bárkáját, a többiek kénytelenek a jobboldali fedélzeten trapézolni, és a víz felett lebegve hirtelen ráeszmélni, hogy tulajdonképpen mennyire nagyonis konzervatív, jobboldali, sőt ha muszáj, akár reakciós is a zsidó tradíció.

A Mazsihisz egy darabig megpróbálta izomból kezelni a lázongást, de idén tavaszra világossá vált, hogy arrogáns sajtólevelezéssel nem ússza meg a legitimációját támadó médiacunamit.

Szofisztikált szervezeti reformok, hosszadalmas demokratizálás, kényelmetlen transzparencia helyett inkább egy remek barbatrükköt eszelt hát ki: szélesre tárt fórumot hoz létre, ahol mindenki azt mond, amit akar, a lényeg, hogy a Síp utcában mondja. Aki eljön, a Mazsihisz legitimációját erősíti, aki meg nem, az magát rekeszti ki a “párbeszédből” (vö. hazafias népfront). Nesztek, ti akartátok: legyen népszavazás.

Össze is rántotta, és Magyar Zsidó Kongresszusnak nevezte el a vitafórumot, és megtöltötte a Goldmark termet mindenféle civilekkel. Najó félig. Najó, nemcsak civilekkel. De megtöltötte.

A többieknek nem maradt más választásuk, mint a médiahekk. Teleírták-nyilatkozták a sajtót mindenféle tiltakozásokkal, jogos és jogtalan kritikákkal. Mind a hatan.

Ügyes médiahekk ide, drámai retorika oda, a legitimációs csatát magas létszámfölénnyel mégiscsak a Mazsihisz nyerte. Decemberben szépen besorolnak az államfői felekezeti vacsorára (vagy mire), és ez a fejezet ezzel szép csendben le van zárva.

Az ellenfeleknek meg esetleg valami új, pozitív jövőképpel kellene előállniuk. Nehéz lesz ugyanis számottevő tömegtámogatást szerezniük ahhoz az elképzeléshez, mely szép (és csúnya) szavakba csomagolva mindösszesen ennyi alternatívát kínál: pénzt, vagy életet!