„Az imában van a mi erőnk”
Ima és szolidaritás a szentföldi emberekért
EMIHKeren Or zsinagóga
2009. január 8. csütörtök 19.00
Az EMIH hivatalos kommünikéje itt olvasható.
תהלים פרק כ–20. zsoltár
לַמְנַצֵּחַ מִזְמוֹר לְדָוִד. יַעַנְךָ ה’ בְּיוֹם צָרָה, יְשַׂגֶּבְךָ שֵׁם אֱלֹהֵי יַעֲקֹב. יִשְׁלַח עֶזְרְךָ מִקֹּדֶשׁ וּמִצִּיּוֹן יִסְעָדֶךָּ. יִזְכֹּר כָּל מִנְחֹתֶךָ, וְעוֹלָתְךָ יְדַשְּׁנֶה סֶלָה. יִתֶּן לְךָ כִלְבָבֶךָ, וְכָל עֲצָתְךָ יְמַלֵּא. נְרַנְּנָה בִּישׁוּעָתֶךָ וּבְשֵׁם אֱלֹהֵינוּ נִדְגֹּל, יְמַלֵּא ה’ כָּל מִשְׁאֲלוֹתֶיךָ. עַתָּה יָדַעְתִּי כִּי הוֹשִׁיעַ ה’ מְשִׁיחוֹ, יַעֲנֵהוּ מִשְּׁמֵי קָדְשׁוֹ, בִּגְבֻרוֹת יֵשַׁע יְמִינוֹ. אֵלֶּה בָרֶכֶב וְאֵלֶּה בַסּוּסִים, וַאֲנַחְנוּ בְּשֵׁם ה’ אֱלֹהֵינוּ נַזְכִּיר. הֵמָּה כָּרְעוּ וְנָפָלוּ, וַאֲנַחְנוּ קַּמְנוּ וַנִּתְעוֹדָד. ה’ הוֹשִׁיעָה הַמֶּלֶךְ יַעֲנֵנוּ בְיוֹם קָרְאֵנוּ.
Lámnácéách mizmor löDávid. Jáánchá Ádonáj böjom cárá, jöszágevchá sém Elojhé Jáákov. Jislách ezröchá mikodes umiCijon jiszádeká. Jizkor kol minchotechá vöolátchá jödásöne szelá. Jiten löchá chilvávechá, vöchol ácátchá jömálé. Nöránöná bijsuátechá uvsém Elohénu nidgol, jömálé Ádonáj kol misálotechá. Átá jádáti ki hosiá Ádonáj mösicho, jáánéhu mismé kodso, bigvurot jésá jömino. Éle bárechev vöéle vászuszim, váánáchnu bösém Elohénu názkir. Hémá koru vönáfálu, váánáchnu kámnu vánitodád. Ádonáj hosiá, hámelech jáánénu vöjom korénu.
Hallgasson meg téged az Örökkévaló a baj idején, Jákob Istene erősítsen meg téged! Küldjön neked segítséget Szentélyéből, Cionból támogasson! Emlékezzék minden felajánlásodra, és fogadja szívesen égőáldozatodat, szelá! Adja meg, amit szívedben kívánsz, és váltsa valóra minden tervedet, hadd ujjongjunk győzelmedben, hadd tűzzük zászlónkra Istenünk Nevét! Teljesítse az Örökkévaló minden kívánságodat! Most már tudom, hogy az Örökkévaló megsegítette felkentjét, és meghallgatta égi Szentélyéből, jobbja hőstettei segítségével. Van, aki a harckocsikban, van, aki a lovasságban bízik, mi meg Istenünk, az Örökkévaló Nevét emlegetjük. Azok elbuktak és elestek, mi meg újra talpra álltunk. Örökkévaló, segíts meg! Az Úr hallgasson meg minket, mikor hozzá fordulunk!
תהלים פרק קלז–137. zsoltár
עַל נַהֲרוֹת בָּבֶל שָׁם יָשַׁבְנוּ גַּם בָּכִינוּ בְּזָכְרֵנוּ אֶת צִיּוֹן. עַל עֲרָבִים בְּתוֹכָהּ תָּלִינוּ כִּנֹּרוֹתֵינוּ. כִּי שָׁם שְׁאֵלוּנוּ שׁוֹבֵינוּ דִּבְרֵי שִׁיר וְתוֹלָלֵינוּ שִֹמְחָה, שִׁירוּ לָנוּ מִשִּׁיר צִיּוֹן. אֵיךְ נָשִׁיר אֶת שִׁיר יהוה, עַל אַדְמַת נֵכָר. אִם אֶשְׁכָּחֵךְ יְרוּשָׁלָם תִּשְׁכַּח יְמִינִי. תִּדְבַּק לְשׁוֹנִי לְחִכִּי אִם לֹא אֶזְכְּרֵכִי אִם לֹא אַעֲלֶה אֶת יְרוּשָׁלַם, עַל רֹאשׁ שִֹמְחָתִי. זְכֹר יהוה לִבְנֵי אֱדוֹם אֵת יוֹם יְרוּשָׁלָם הָאֹמְרִים עָרוּ עָרוּ, עַד הַיְסוֹד בָּהּ. בַּת בָּבֶל הַשְּׁדוּדָה אַשְׁרֵי שֶׁיְשַׁלֶּם לָךְ, אֶת גְּמוּלֵךְ שֶׁגָּמַלְתְּ לָנוּ. אַשְׁרֵי שֶׁיֹּאחֵז וְנִפֵּץ אֶת עֹלָלַיִךְ אֶל הַסָּלַע.
Ál náhárojsz Bovel som josávnu gám bochinu bözochrénu esz Cijojn. Ál árovim böszojcha tolinu kinojrojszénu. Ki som söélunu sojvénu divréj sir vöszojloléjnu szimcho, siru lonu misir Cijojn. Éjch nosir esz sir Ádojnoj, ál ádmász néchor. Im eskochéch Jörusoloim, tiskách jömini. Tidbák lösojni lichki im loj ezkréchi im loj áále esz Jörusoláim, ál rojs szimchoszi. Zöchojr Ádojnoj livnéj Edojm esz jojm Jörusoloim hoojmrim oru oru, ád hájöszojd ba. Bász Bovel hásdudo ásréj sejösálem loch, esz gömuléch segomált lonu. Ásréj sejojchéz esz ojloláich el hászolá.
Bábel folyamai mellett ültünk, bizony sírtunk is, mikor Cionra emlékeztünk. Az ottani szomorúfüzekre akasztottuk hárfáinkat, mert akik rabul ejtettek, énekszót követeltek tőlünk, zaklatóink vígságot: „Énekeljetek nekünk Cion-éneket.” Hogyan énekelhetnénk az Örökkévalónak szóló éneket idegen földön? Ha elfeledlek, Jeruzsálem, sorvadjon el a jobbom. Tapadjon nyelvem az ínyemhez, ha nem emlékezem meg rólad, ha nem emelem Jeruzsálemet örömöm tetőpontjára. Emlékezz, Örökkévaló, az edomitákra, akik azt mondták Jeruzsálem napján: dúljátok fel, dúljátok az alapokig. Babilon pusztulásra méltó leánya, boldog, aki megfizet neked azért, amit velünk tettél.