A Sófár Egyesületet néhány barátommal együtt 2003-ban alapítottuk. A célt az alapítólevél rögzítette: bátorítani minden zsidó származású honfitársunkban – vallási meggyőződésétől és világnézetétől függetlenül – a közös nemzetiséghez tartozás igényét, és képviseletet adni azoknak, akik nem tartoznak a hitközségekhez. Az egyesületet – ahogy a Bálint Házban tartott vitaindító előadásomban fogalmaztam – a szervezetlen zsidóság szervezetének szántam, de egyúttal a szervezettének is: azoknak, akik a meglévő keretek között már megtalálták a helyüket, és közösséget vállalnak az asszimiláció során gyökerét vesztett zsidósággal.
A probléma
Az Új horizontok koncepció négy problémából indult ki. A zsidó életforma a diaszpórában vesztett vonzerejéből. A zsidó élet a lakások és a kis közösségek falai közé szorult, a többségi társadalom számára ismeretlenné vált – az előítéletek pedig az információ hiányának talaján tenyésznek. A közösségek egymástól is elszigetelten működnek. Izraelről a média csak a konfliktust mutatja, a zsidó állam sokszínű demokratikus társadalmát nem.
A válasz
A koncepció nem új intézményt akart a meglévők helyett, hanem közös platformokat a meglévők mellé: olyan felületeket, ahol minden irányzat, szervezet és intézmény bemutathatja magát, ahol a közösségeken kívül rekedtek áttekinthetően megtalálják a kapcsolódási pontokat, és ahol a zsidóságról szóló információ a nem zsidók számára is közérthetően jelenik meg. Az egyes programok ezt a feladatot osztották meg egymás között:
- Sófár Portál (2003. június; bemutatkozás) – a hírek és a tudás: napi 24 órás médiafigyelő, eseménynaptár minden zsidó vonatkozású rendezvényről, hajnali hírlevél, olvasószoba, lexikon és dokumentumtár.
- Rádió Zs (2003. október; a műsorrend) – a közösségek hangja: a nyitott fórum („Mindenki fújja a magáét”), ahol minden szervezet szabadon felhasználható, szerkesztői felügyelet nélküli műsorsávot kapott; a többi időben pedig a rádió saját szerkesztésű műsorai mentek, Izraeltől a kultúráig.
- Sófár Klub (2003–2008) – a személyes találkozás helye a Rumbach Sebestyén utcában, közpénz nélkül; Schweitzer József főrabbi kiléjének otthona.
- Közösségi felületek (2005-től) – a zsidonegyed.com közösségi oldal és a Sófárgó társkereső; utcai akciók a zsidónegyedért (Ütött az óra!, 2006).
- Füles (2005–2013) – fekete doboz: kötetlen, emberközeli portrék rabbikról, befolyásos és neves zsidó közéleti szereplőkről, helyszíni tudósítások a zsidó közéletről, hogy ami történt, ne vesszen el.
- hirolvaso.com (2009-től) és luah.hu – a portál hírgyűjtő és programnaptár ága, ma is működik.
Ami megmaradt
A 2005-ös aláírásgyűjtésünk a nemzetiségi elismerésért nem járt sikerrel, a zsidó rádió közösségi sávja is néhány év alatt elcsendesedett. A tanulság az volt, hogy a világi identitás önmagában kevés: előszobája lehet a vallásos zsidóságnak, de a közösséget a végülis csak rítusai a hagyományai tartják meg.
Az egymással vitatkozó, veszekedő, versengő közösségek számára kínált közös platformok koncepciója azonban ma talán aktuálisabb és sürgetőbb, mint valaha.
Ezen az oldalon a Tudózsidó írásai és az egyesület dokumentumai olvashatók; a rádió archívuma a radiozs.sofar.hu, a Füles videói a fules.sofar.hu, a régi portál a regi.sofar.hu címen érhető el.