Kiküldött tudózsidónk jelenti a zsidónegyed csodálatos megmeneküléséről

2007. szeptember 25. kedd, 16:45

Tudózsidónknak tegnap este megint összeugrott a gyomra. Az idén már a főmazsihisznyik előrejelzése ellenére túlélte március 15-e nyilaszászlós poklát, majd a hivatásos antifasisztákkal, humanistákkal, melegekkel, csendestöbbséggel vállvetve farkasszemet nézett a népitáncosbőrbe bújtatott nácikkal.

Erre mostmeg arról értesítik, hogy váratlanul “lakótelep épül a Dohány utcai zsinagóga tőszomszédságában”, melyet holnap reggeli, statáriális sajtótájékoztatóval kell megakadályozni.

Ennek már a fele sem tréfa – hánykolódik álmatlanul a mániákus zsidónegyedmentő szerepében tetszelgő sófárnyikunk. Biztosamibiztos, éhgyomorra, kölcsönautóval száguld a Rumbach Sebestyén utcai, évekkel ezelőtt lerombolt műemlékház helyén ásítozó, diszkont izraeli parkolóba.

A rendezvény helyszíne kissé zavarbaejtő, aszongyahogy: “Dohány utcai zsinagóga Wesselényi utcai bejárata”. A franc se ismeri ki magát ezeken a zsidókon, a Dohánynak a Herzl téren van bejárata, a Wesselényiben viszont a Hősök templomának van olyanja. De mindegy, mert a nagy leleplezés végülis a Raul Wallenberg emlékparkban lesz. Oda meg a zsidótemetőn át vezeti a média képviselőit a maroknyi városvédő osztag.

A tudózsidó megilletődötten kapedlit húz a fejére, miközben a többiek hajadonfőtt, fesztelenül csörtetnek végig a zsidótemető árkádsora alatt, a nagyranőtt Óvás!-lufi árnyékában…

Hallgassuk meg, hogyan rombolják le valakik mócceresen a Pesti Zsidónegyedet, és mit kellene ez ellen tenni:

Eljött a Híresember is…

Ott, hátul már gondosan lerombolták az avíttas műemlékeket.

Piros nyíl jelzi a mai médiajelenlétet, a két kivilágított toronyház meg a holnapi revitalizációt.

A képek láttán aggódó kósernyolcadnyikunk szívéről hatalmas kő szakad le. Hiszen a beruházó nem más, mint maga az Almazsihisznyik, aki meddő sopánkodás helyett maga vette kézbe a dolgokat, és végre hozzálátott, hogy szintemár cedáká jelleggel, saját zsidónegyedet építsen.

A terveken ízlésesen minimalista, stílszerűen Tel-Aviv-alsót idéző, kényelmes lakópark képe bontakozik ki. A tervező emocionálisan ügyelt arra, hogy a fanyalgó értelmiségiek számára esetleg baromi rondának tetsző betonszerkezeteket elrejtse az óvatlan járókelők, valamint a romlatlan serdületlenek tekintete elől. A jobb oldali tömbnek egyáltalán nincs közvetlen utcakapcsolata, az ugyanis a Dohány utca 10 udvarának mélyén fog meredezni, kizárólag a bérház gangjáról, a zsinagóga szukkotsátrából, valamint műholdról tekinthető meg, és viszont.

A baloldali betonkolosszus pedig a már elbontott Síp utca 8 és 10 tömbök megmaradó, historizáló homlokzata mögé bújik el, a legendás Patyomkin-falvak mintájára.

Szóval úgy néz ki, hogy a zsidónegyed szerencsésen megmenekül. Az önzetlen, hivatásos főneológus nyilván zsidórevitalizáló küldetéstudattól hajtva gondoskodott arról, hogy a kis, mediterrán oázis alaposan megszaporodó lakói még véletlenül se tudják gépkocsival megközelíteni otthonaikat a szűk, túlzsúfolt sikátorokon át. Úgyszólván a falon belül van hitközség, zsinagóga, tábori rabbinátus, kóser vegyesbolt, temető, emlékfa: ideális infrastruktúra ortodoxoknak…

A falak mögé zárt, zsinagógai lakótelep már-már egy újkori stettl vízióját vetíti előre. És ez talán még csak a kezdet.

A médiaorientált, zsidótlanított városvédő lufi kipukkadni látszik.