Beatles biblia és a zsidók

Mizújs? – provokáljuk sanda mosollyal a két lábon járó enciklopédiát, majd kényelmesen hátradőlünk. Az ideiglenesen hazánkban tartózkodó Ungvári Tamás félórás, lélegzetelállító viszontválaszát azzal kezdi, vajon sikerült-e ismét megírnia élete legjobb könyvét, és rögtön beharangozza a következőt is. Öveges professzor bölcsész reinkarnációja nem tervez semmi különöset, viszont tele van tervekkel, sőt azt is tudja már, melyiket nem fogja megvalósítani. A fáklyát a Rabbiképzőben szeretné leadni, amint lesz kinek. Elhatalmasodó kisebbségi komplexusunkat empatikus tempóérzékkel oldja, amint bevallja, hogy finnül viszont már egy kukkot se tud, pedig. Kiderül, ki lehet-e zökkenteni a ritmusból egy idegen szó véletlenszerű közbevetésével, hogy hány példány Beatles bibliája van a tudózsidónak, és egyáltalán. Lazításként belerúg egy párat a néhai zsidónemzetiségi indiánok döglött lovába, majd elkalandozunk a szentmárktéri galambok nyelvtudása felé. Közben elegánsan parkolópályára állítja a konkurrens tévécsatorna türelmes stábját. Elárulja, melyik volt élete legnagyobb baklövése, elég az hozzá, hogy magyar zsidókkal kapcsolatos. Azon nem csodálkozunk el különösebben, hogy Franz Kafka magyar író, de azon igen, hogy milyen gördülékenyen tömör gondolatmenet vezet a filippínók hébertanulásától a rózsadombi procckölykök tavaszi viseletéig. Kipréseljük belőle egy zsidó tévékurzus szinopszisát, vizsgáztatjuk viktimológiából, és aktuálpolitikailag kikérdezzük, nagy-e a baj.